Hagyományos szerepkör és a háború szükségességének szemben állása

1920-as évek öltözéke1854 után Japán Meiji császár révén konszolidált országgá vált. Kötelezővé tették az általános közoktatást, európai stílusú alkotmányt adtak ki, a bankrendszer kiépülésével fejlődött az ipar, a kereskedelem. Technikai fejlődés épp úgy jelentkezett, mint kommunikációs. De minden modern fejlődés ellenére a nőket továbbra is hagyományosan kezelték. A feministák igyekezete ellenére is, akik sokat hivatkoztak Rousseau kijelentésére, mint „az emberek természetes jogaira”. Japánban az új évszázad kezdetén még tilos volt a nőknek politikai találkozókon való részvétel, sőt politikai tevékenységeket sem folytathattak. Bár már rendelkezhetett saját ingatlannal, de az irányítás még mindig a férfiak kezében maradt.

Az 1920-as nőmozgalmak szép eredményeket értek el, ebből is látszik, hogy a liberális és demokratikus áramlatnak csak idő kellett. Az I. világháború után Japán óriási gazdasági jólétet élvezett. Kereskedelem fellendült, és a liberális, demokratikus gondolkodás „divatossá” vált. Politikai pártok megerősödtek és sorban jöttek létre az újak. 1923-ban létrejött a Nők Szövetségének Egyesülete, mely megkezdte küzdelmét a nők jogaiért, főleg az után, hogy 1925-ben kiterjesztették az általános választójogot a férfiakra.suffragists

A nőket 1920 előtt gazdaságilag kihasználták. Ugyanannyi munkáért kevesebb fizetést kaptak, mint férfi társaik.

A gyors iparosodás következtében a faluk nehéz helyzetbe kerültek, ahol egyes családok, hogy fenn tudják tartani magukat leánygyermekeiket a városokba, gyárakba vagy bányákba küldték pénzt keresni. A munkakörülmények borzalmasak voltak, pl. a bányákban várandósan is kellett dolgozniuk (1911-gyári törvények=javulás).

Az 1930-as években a nők védelmére elfogadott törvények összekapcsolódtak az egyre inkább militaristává váló állam propagandájával. Csak erős és egészséges nő szülhet a haza és a császár szolgálatára megfelelő fiúgyermeket. Erős anyák nevelhetnek bátor katonákat, akik megvalósítják az álmokat.

A II. világháború kezdetével az anyaság még magasztosabb volt. Az idő előrehaladtával, ahogy Japán a totális háborúba lépett, egyre több férfit hívtak be a frontra, így a mezőgazdaságban, iparban stb. munkaerőhiány lépett fel. Eme kétségbeejtő napokon a nőket arra ösztönözték, hogy fogják az ekét és menjenek szántani a mezőre, a gyárban lévő gépeket hozzák működésbe, tehát töltsék ki a megüresedett helyeket bármilyen poszton. A nők ekkor váltak ’yamato nadeshiková’[1], melynek jelentése itt ’az ország lányai’.

1938 silkworm cocoonsA háború kezdeti fázisában a nők önkéntes szervezetekhez szorultak, amelyek nem jártak még közvetlen gyári munkával. 1943-ban követelte meg a háborús veszteség, hogy ténylegesen dolgozzanak. 1944-ig több mint négy millió nő dolgozott tizenhét fontos ipari ágazatban, pl. repülőgépgyártás, lőszerkészítés, gyógyszer-, és textil előállítás. Minden olyan nő, akiről tudták, hogy hajadon és elég idős ahhoz, hogy elhagyja az iskolát (15 éves elmúlt), annak kötelessége volt munkát vállalni. Az ipari munka zajos, koszos volt, sokakat a gyárak közeli laktanyákban tartották egészen a háború végéig.

Bár nagyon sok japán nő dolgozott műszaki részen a világháború ideje alatt, számuk mégsem éri el az amerikai nőkét, mégis történelmileg jelentős az ő cselekedetük is. Mint ahogy Amerikában, Japánban is a nők egyfajta „kétélű kardok” voltak; egyrészt gazdaságban dolgoztak, másrészt megtartották kulturális hovatartozásukat, a család védelmét (IE rendszer). Ezért is a hajadon nőket hívták be dolgozni, nem pedig a házasokat, nekik ápolni kellett a családi hagyományokat. A viták egyre Japanese-women-ammunition-factory-1941inkább előtérbe kerültek. A fiatal nők úgy gondolták, hogy így elveszítik nőiességüket és már nem tudnának alkalmazkodni a meg szokott női elvárásokhoz. A vezetőséget is megrémítette az a tudta, hogy a most munkába fogott nők képtelenek lesznek a hagyományos házaséletre. Végül elhatározásra jutottak; a munkán kívül köröket, „tanfolyamokat” (nevezzük akárhogy) hoztak létre a nők számára, hogy segítsék a nők képességeinek, karaktereinek formálását, illetve a nőiség részeinek megerősítését.

A háború végeztével változások történtek. 1946-ban vettek fel először nőket a Császári Egyetemre, szavazhattak is, megszüntették a prostitúciót és kezdeményezhették a válásukat.

Összességében: A háború ideje alatt heves viták alakultak ki, a nők munkába lépését illetően. Japánban nehezen tudták elképzelni azt, hogy a nők feladják a hagyományos szerepüket, de a végén sikerült állami beavatkozással a helyzetet megoldani.

 

Forrás:

Erich Pauer: Japan’s War Economy – Women and the war economy in Japan; REGINE MATHIAS

Changes in the Status of Japanese Women; Allen, Pongsun Choi

http://www.ieeeghn.org/wiki/index.php/Japanese_Women_and_the_Japanese_War_Effort


[1] やまとなでしこvagy 大和撫子); Japán kifejezés, jelentése „megszemélyesítője az idealizált nőnek, a tiszta nőies szépségnek”.

Reklámok

Mandzsúria

MandzsukuoAhogy előző írásomban is írtam, rátérünk az 1930-as évekre. Ez évtized kiemelkedő eseménye Mandzsúria elfoglalása, és mint Mandzsukuo állam létrehozása volt.

Egy nagy kiterjedésű terület Ázsiában. A területének meghatározása szerint vagy teljesen Kína részét képezi, vagy egyes részei átnyúlnak Oroszországba is. Kína északkeleti része.[1]

Előzetes

Az új Meiji-kormány visszaállította a császárt, mint legfőbb uralkodót és politikája gyors modernizálódást és militarizálódást eredményezett. 1889-ben kihirdették az első alkotmányt, mely parlamenti politikát vezetett be. De az elsődleges nemzeti cél a modern ipar kiépítése volt. A textilipar folyamatosan növekedett versenyképes ipari ágazattá. Területeket szerzett a hadserege által: Korea megszállása (1894-1895) majd 1910-ben gyarmatosítása, győztesként kikerülve az orosz-japán háborúból is területeket szerzett meg magának Japán. Az első világháború addig még nem látott gazdasági fellendülést hozott az országnak. Sőt az iparosodás folytatódott még annak ellenére is, hogy sok nehézség adódott a ’20-as években; recesszió, Nagy Kanto földrengés (1923), bank válság. Még ez évtizedre a diplomáciai kapcsolatok ápolása lebegett a japán kormány előtt, de az 1930-as évek gyökeres változást eredményeztek. Véleményem szerint az 1929-ben bekövetkezett nagy gazdasági Pu Yivilágválság volt a kiindulópont. Ettől az időtől kezdve egy erős és nagyon befolyásos katonai időszak vette kezdetét, melynek kiemelkedő pontja az 1931-ben bekövetkezett mukdeni incidens volt. Japán elfoglalta Kína északkeleti részét, s megindult 1937-ben a második kínai-japán háború, melyet a Csendes-óceáni háború követett 1941-től. A háborús gazdasági tervezést elfogadták.  [2] Létrehozták Mandzsukuot, élére Pu Yit [3]helyezték.

Mandzsukuo

Stratégiai tervek és kutató intézet létrehozása elsősorban az 5 éves tervekre, melyben először a Dél-Mandzsúriai Vasutak valósultak meg. Az első öt éves tervet iparfejlesztés céljából indították el, illetve ez egy fajta próba volt a japán tervgazdaság elindítása előtt.

Ennek következtében a nehéz-, és kémiai ipar gyors fejlődésbe kezdett. Mandzsúriában megjelentek a gépjárművek és repülőgépek, a lőszerek, valamint vas, acél és szén. A tervek alapján a várható termelés és árufelhalmozás kétszeresére nő majd öt év alatt. Ambiciózus terv volt, melynek az volt a célja, hogy Japánt erősítse gazdaságilag.

Japán vállalkozókat is kihelyeztek Mandzsúriába tanácsadóként, hogy ezzel is növeljék, segítség Mandzsukuo gazdasági fejlődését. Ilyen Yoshisuke Aikawaszemélyek voltak: Yoshisuke Ayukawa, Nissan elnöke; Kojiro Matsukata, Kawasaki hajógyár ex-elnöke; stb. Ayukawa Japánba való visszatérése után elmondta észrevételeit az 5 éves tervről. Vélemény szerint a terv csak felsorolja a termelési célokat és nem történik semmi, illetve nincs meg a kapcsolat az iparágak és az ország terjeszkedése között. Nincs meg az összhang az egész gazdaságban. Ezt meghallgatva kis időn belül megkezdték a problémák orvoslását.

Mandzsukuo gazdasága erősen függött Japántól. Pl. 1937-ben 75,1% volt a japán import.

Ugyanakkor 1938 áprilisában fogadták el törvényként a vas-, és acélipar ellenőrzéséről szóló törvényt (Tekko-Rui Tosei Ho), amely előírja, hogy a Japán Mandzsúriai Kereskedés (Japan Manchuria Trading-JMT; Nichiman Shoji), egy speciális együttműködés, s mely a nemzetközi kereskedelemért, illetve a vas és acél belföldi értékesítéséért felelős. A JMT szabta ki az árakat is (elsősorban a japán kormány irányításával). 1938 szeptemberében a JMT létrehozta a ’Cement Közös Értékesítési Társaságát’, amely a cementgyártók és cementkereskedők csoportja lett. Ez volt felelős a cement kereskedelmére belföldi és nemzetközi szinten is, s melyet a kormány felügyelt. [4]

A japán befektetés egyre nőtt (már japán tajvani és koreai befektetését is megelőzte); számadatokkal leírva, 1937-ben 1,5 milliárd yen volt (mai összegben több mint 3 milliárd forint), s ez az összeg 1941-re a 6 milliárd yent is elérte.[5]Propaganda

Az állam egyre fejlettebb lett gazdaságilag, minden termelés háromszorosára nőtt. Ez biztosította Japán háborús előmenetelét, de amit Japán céljának tekintett azzal ez a nagy erejű gazdaság sem tudott lépést tartani (főleg Amerika becsatlakozása után). Egyre több nyersanyagot és erőforrást őröltek fel a háborúi, mint amennyit a saját, illetve hátsó országai biztosítani tudtak volna. A hiroshimai bomba ledobása után a Szovjetunó támadást indított a mandzsúriai japán erők ellen „felszabadítva az országot”.


[2] The Economic Development of Japan; Kenichi Ohno,

[3] 1931-ben Mandzsukuo császárának titulálták, de nem volt több mint egy japán báb. A háború végét követően Koreába próbált menekülni, de szovjet csapatok elkapták és Szibériába vitték fogságba (kényelmes körülmények között tartották). 1950-ben adták ki a kommunista Kínának, ahol háborús bűnök miatt elítélték. Évekkel később, a rehabilitáció idején, őt is felmentették a bűnei alól. 1967-ben halt meg 61 évesen. (http://www.historytoday.com/richard-cavendish/pu-yi-last-emperor-china-pardoned)

[4] Development and Management of Manchurian Economy under the Japan Empire; Tetsuji Okazaki

[5] The New Imperialism and the Post-Colonial Developmental State: Manchukuo in comparative perspective; Prasenjit Duara

A japán gazdaság a 30-as években külföldi szemmel

A 30-as évek megítélésénél figyelembe kell vennünk, hogy akkor még egy alapjában véve agrárnépességre (60 % felett) illetve annak termékeire épült

Gyár 1930-ban

országról van szó, korlátozott feldolgozóipari szektorral (a gyáripari szektorban foglalkoztatottak száma mindössze 246 ezer fő, miközben a munkanélküliek száma félmillió és ez a több mint 60 milliós népességben). A feldolgozóiparban foglalkoztatottak egy része ráadásul a hadiiparban van és csak egy másik része a relatíve magára hagyott, vagy más nézőpontból szabadpiaci, de a fejlődő magángazdaságban.

„…a japán munkás sötét és levegőtlen gyárban olyan silány élelemmel éri be, hogy minden amerikai hamarosan összeesne, ha úgy kellene élnie…” „A japán munkásnak nincsen szava a bérek megszabásában…” „…Abba sincsen beleszólása, hogy hány órát dolgozik, de az kétségtelen, hogy sokat, majd megszakad bele. Ha van valami szakszervezete, az mukkanni sem mer. Már rég elnémította a „gondolatellenőrző rendőrség…” ”…Japán letett a szabad gazdasági rendről, …és áttért a kötött gazdálkodásra…”- egy Japánban élő amerikai nagykövet szavaival élve, így jellemezték a 30-as évekbeli országot.

A 30-as évek közepén Japán különkiadással megjelent Fortune magazin a

Fotune magazin 1936-os különszáma

fentinél jóval részletesebb és konkrét adat-elemzéssel mutatja be Japánt, mint olyan országot, amelyik fejlett és az egész társadalmat is átfogó szervezettséggel, a már kialakult és a gazdaságban nemcsak hogy domináns, de a gazdálkodási körülményeket a bürokrácián keresztüli érdekérvényesítéssel a saját érdekeinek megfelelően alakító, monopolista pozícióban levő nagy vállalati szektorral rendelkezik. A magazin az országot egyenesen egy egységes vállalatként, szigorú fegyelemmel irányított „Japán Részvénytársaság”-nak nevezi. Egy olyan kapitalista formációt vél felfedezni, ami nem létezik sehol másutt a tőkés világban és leginkább a korabeli szovjet államkapitalizmus modelljéhez áll közel. Ez annál is inkább figyelemre méltó, lényeglátó megállapítás mivel mára már a mai japán kutatók, sőt a reformokat képviselő politikai csoportok is egyetértenek ennek egyes kulcselemeivel. Ebből akár arra a következtetésre is juthatnánk, hogy a japán központi irányításos modell tulajdonképpen öröktől fogva jellegzetessége a társadalmi-gazdasági környezetnek.

A modell eredetét illetően a japán kutatóknak természetesen pontosabb, részletesebb ismeretei voltak, de azokat már csak a zártságra, áthatolhatatlanságra vonatkozó külföldi kritikák nyomán keletkezett nyomás miatt sem nagyon publikálták. Elképzelhető azonban, hogy sokukban nem is merült fel, hogy a modell mennyire sajátos, lévén hogy csak keveseknek volt (más modellekkel való) összehasonlítási alapja és a modell tanulmányozásához is elégséges rálátása, vagy szabad energiája. Eltekintve attól a látszólag ellentmondásnak tűnő apróságtól, hogy a külföld(iek)nek nem felejtették el úgy általában hangsúlyozni, hogy japán saját kultúrával rendelkezik, azért gazdasága is más. Az azonban a legritkább esetben kerül terítékre.

A ’30-as évektől támogatni kezdtek minden olyan fejlesztést, ami a gazdaság előre menetelében egy kis segítséget is nyújtott, mint például a tervgazdálkodás. Viszont vitára adott okot e téren a japán kapitalizmus elmaradottsága, illetve az, hogy a marxista modell kapitalista keretek között alakult ki az 1920-as években. Ez volt az az évtized, amikor az értelmiséget jelentősen befolyásolta az orosz forradalom, és a lakosságot hasonló elégedetlenségek jellemezték, mint Oroszországban[1]. A hadsereg egyre jobban előre tört, és 1932-től dominanciája érvényesült, melyet legjobban Mandzsúria lerohanásával példázhatnánk. 1932. február 18.-án létrehozták Mandzsukuot, élére a kínai Qing dinasztia utolsó császárárát, a még gyermek

Pu Yi

Pu Yit tették. Azonban a létrehozott államot nem ismerték el, és mikor felszólították Japánt, hogy fejezzen be minden katonai megmozdulást és vonuljon ki Mandzsúriából, Japán válaszként kilépett a Népszövetségből és olyan országok felé kezdett nyitni, melyeket hasonló célok vezérelték.

Mandzsúriában Ishihara Kanjinak a szerepét kell megemlítenünk, aki katona létére egy új gazdasági modell kidolgozására fordította energiáját és az 5 éves tervek alapján való gazdálkodás mandzsúriai bevezetését megvalósította, sőt ennek Japánban való meghonosítási kísérletéért lobbizott. Ebben nagy segítséget kapott Miyazaki Masayoshitól[2], aki az egykori Szovjetunióban fordult meg néhányszor és onnan nem csak az iparfejlesztésben betöltött állami szerepet, hanem annak eszközét az 5 éves terveket, továbbá az ezzel a módszerrel elérhető gyors fejlődés ígéretét hozta magával. Dél-Mandzsúriai Vasúttársaság keretein belül kidolgoztak egy 5 éves terveken alapuló irányítási keretet a tartományi iparfejlesztésre. Ezt sikerrel be is vezetik, de a tervük második része, hogy ez Japánban is bevezetésre kerüljön, a lobbizásuk ellenére elsőre nem sikerült. De ez nem akadályozta meg, hogy sikerre vigyék a 40-es évek elején az ishiharai gazdaságvezérlési reformokat. A terveken alapuló központi elosztási rendszert is alkalmazó irányítást bevezették, akkor még közvetlenül a háborús célok támogatására.

Forrás:
Paradigmaváltási kísérlet a japán gazdaságban-KIGLICS István; Budapest, 2009.


[1] Itt már beszélhetünk Szovjetunióról (1922-1991).

[2] Miyazaki Masayoshi (1893-?); közgazdász

Útban az 1930-as évek felé

1920-as évek modern járműiAz 1860-as évektől elsősorban európaiasodás és nyugatiasodás jellemezte Japánt, és csak később az amerikai típus. A 19. század második felében nem lesz gyarmat, hanem egy teljes váltást visz végbe, melyben elszakad az ázsiai kultúrkörtől és Nyugat felé fordul. Nyugati hódítóként jelenik meg Ázsiában, ez az első kínai-japán háborúban nyilvánult meg legelőször. De ehhez egy rövidebb-hosszabb út vezetett. Kezdetben az ország célja a vele megköttetett egyenetlen szerződések újratárgyalása és megszüntetése volt. Ezért 1889-ben kiadták az első Császári seregeurópai stílusú alkotmányt, mely kimondta, hogy a császár a hadsereg, haditengerészet, végrehajtói és törvényhozói hatalom feje. (zárójelben jegyezném meg, hogy a tényleges hatalom a császár hű támogató csoport kezében volt). Belevetették magukat az újításba és a gazdaság, politika, katonaság terén is reformokat vezetett be, hogy egy modern nemzetállam és nagyhatalom legyen. (Ugye küldöttségek mentek és jöttek, és tanulmányozták más országok berendezkedéseit és nem egy országét vették át, hanem azt amelyik bizonyos ágazatra jobban működött vagy megfelelt. Például orvostudományt német; közigazgatást francia.; a hadsereget pedig porosz mintára hozták létre!).

parasztcsalád az 1900-as évekbenJapán az 1800-as évek végétől annyira megerősödött, hogy az első világháborúban győztes hatalomként jelent meg és ez a gazdasági érettségi állapotának elérését is mutatta. Előretört a dél-kelet ázsiai piacokon, javult a külkereskedelme és 1920-ra már azt mondhatjuk, hogy Japán egy iparosodott állam. De a háborús „boom” véget ért az 1929.október 24.-én bekövetkezett gazdasági világválság következtében. Japánt sem kerülte el a gazdasági csőd, a pénzügyi válság, a bankszektor „összeomlása”. Az addig városokba költözött emberek visszavándoroltak a vidékre annak reményében, hogy még a mezőgazdaság biztos megélhetést nyújt számukra, de ebben csalódniuk kellett. A mezőgazdaságban az 1920-as évektől megindult egy tulajdonos-bérlői vita (bérleti rendszer).[1] Így a ’30-as évektől jelentős változások következtek be.

 

Forrás:

Japan’s war economy-Erich PAUER; Routledge, 1999.

Paradigmaváltási kísérlet a japán gazdaságban-KIGLICS István; Budapest, 2009.

Japán történelem és társadalomtörténelem előadásokon elhangzott információk (vázlat)


[1] Az 1870-es évektől küzdött Japán ezzel a problémával. Mindez azt jelentette, hogy a parasztoknak nem volt elég pénzük, hogy fenntartsák a tulajdonukban lévő földet, ezért eladták és gazdagabb földtulajdonosokhoz szegültek, akiktől bérelték az általuk megművelt földet. A ’70-es évek végére ez az arány 27% volt. A föld, szabad adás-vétel tárgyává vált és a parasztokat kitették a piaci feltételeknek. A helyzetet rosszabbította az 1880-as években pénzügyminiszteri pozícióba kerülő Matsukata miniszter. Hozzá köthető a „Matsukata defláció”. Idején csökkent a rizsára ( A rizs bevételéből tudták a parasztok az állam felé befizetni az adót.), de a földadó, a bérleti árak nem változtak. Parasztok tömegei mentek tönkre és már áramoltak be az egyre iparosodó városokba.

Röviden a témáról

Toyota gyár (1940 körül)

Japán gazdasága az egyik sikertörténet a II. világháború utáni korszaknak. Szó szerint hamuból és háborús pusztításokból emelkedett ki, és –Kína pár évvel ezelőtti megerősödése kivételével- a második legerősebb gazdaság a világon, s ami az 1980-as évek végéig sikert sikerre halmozva ejtette ámulatba a világot. Ez a téma a mai napig is érdeklődéssel tölti el az embereket, de Japán témában kevésbé jártas emberek nem is gondolnák, hogy a világháború gazdasági „csodájának” alapja az 1938 és 1942, azaz a háborús körülmények között kiépített gazdasági bázis volt. A gazdasági szakértők az 1980-as évektől foglalkoznak erőteljesebben ezzel a kérdéssel. Megjelent a színen a japán kutatóknak egy olyan csoportja, amelynek tagjai a korábban említett és ma hagyományosnak tekintett japán típusú gazdaságmodellt a múlt század 30-as 40-es éveiből vezeti le. Nakamura TakafusaNakamura Takafusának[1] már voltak olyan elszólásai, amik a ma nevezett hagyományos gazdasági modellre utaltak. A „40-es Rendszer” elnevezést először Noguchi Yukio [2]használta, hisz ez a gazdasági berendezkedés már az 1940-es években kialakult s melyet ebben az időben a háború szolgálatába állítottak. Később, az amerikai megszállás alatt tudatosult a gazdasági és egyéb vezetőkben, hogy az akkor kialakított modell tökéletesen megfelel a háború utáni békés, illetve „helyrehozó” korszakra. Tulajdonképpen a háborús gazdaságról kell jellemzést adnunk, ahhoz, hogy a ’40-es rendszerről’ illetve a „gazdasági csoda” alapjairól tudjunk valamit.Noguchi Yukio A háborús gazdaságnál megjelenő fontos szempontokat kielemezve talán közelebb kerülünk a gazdasági modell megértéséhez. Ilyen szempont például:

  • az ideológiai háttér
  •  a japán „tervgazdálkodás”
  •  technikai mozgósítások
  • nők-, és szerepük a háborús gazdaságban
  • társadalmi-gazdasági változások
  • élelmiszerhiány, illetve a következtében kialakult feketepiac és gazdasági bűnözés
  • nemzetpolitikai cégek
  • pénzügyi reformok

Ebből is bebizonyosodott, hogy sok tényező alkotta a rendszer egészét és mindegyik – ha csak egy kicsit is tett hozzá- nem elhanyagolható az eset tanulmányozásában.

Forrás:
Japan’s war economy-Erich PAUER; Routledge, 1999.
The Political Economy of Japan-Bradley M. RICHARDSON; Barcelona, 1993.
Paradigmaváltási kísérlet a japán gazdaságban-KIGLICS István; Budapest, 2009.

[1] Nakamura Takafusa (1925-2013), közgazdász
[2] Noguchi Yukio (1940-); közgazdász

Hogy is kezdődött?

2013-at írunk. ( A 318-as terem szerint már 2103, bár ott lennénk már.)

Megkezdődött a negyedik félév, és fogyott a szakdolgozat témaválasztásának az ideje. Szokásomhoz híven a legutolsó pillanatra hagytam, tehát a leadási határidő előtti napon álltam sorban a kiválasztott konzulensem ajtaja előtt pár sorstársammal együtt.

A szakdolgozatom a “Japán gazdasága  a II. világháború idején” címet kapta, bár az eredeti elképzelés az 1940-es rendszer lett volna. De úgy döntöttem maradok a világháborúnál. (Bár Tanár úr még nem tudja 😀 )

Hogy mikorra és hogyan fogom megírni? Csak kövessetek! 🙂student-class-11287775